A lét szenvedés
Hamarosan – 1985-ben vagy ’86-ban – föl is vettem a buddhista vallást, ami voltaképpen abból állt, hogy az öt erkölcsi fogadalmat meg kellett tenni.
Az e fogadalmakhoz járuló tanítás szerint, ha valaki ezeket nem tartja be, akkor ő nem gonosz vagy bűnös, ezért nincs kitaszítva a buddhisták közül. Úgy mondták, hogy ezek irányelvek, ezekbe az irányokba törekedjél. Ha véletlenül mégiscsak lesznek szeretőid, nem tudsz hűséges maradni, az nem jelenti azt, hogy bűnös vagy és el vagy kárhozva. Továbbra is legyen az a törekvésed, hogy találd meg azt, akivel igazán élnél, és törekedjél arra, hogy ilyet ne kelljen máskor tenned. Megy tehát az ember az úton, elesik, de aztán föláll és megy tovább. És ha megint elesik, megint föláll. És ezt nem úgy kell tekinteni, hogy felmentést kap a bűneire, hanem úgy, hogy a törekvése hova vezet. Ha például az ember olyan szellemi beállítottsággal érkezik, hogy szeret nagyokat mondani, hazudozik, nincs elátkozva onnantól kezdve, hogy mond valami nem valósat, de nem árt, ha tudja, újra és újra tudja, hogy ez nem helyes. És törekedjen arra, hogy neki, előbb vagy utóbb, sohase kelljen hazudnia. És egy idő után, ha tényleg jár azon az úton és tisztítja a hajlamait és a szellemét fejleszti, akkor előbb vagy utóbb végleg le fog mondani a hazugságról, mert ráébred arra, hogy hazudni nem helyes.
Még az erkölcsi szabályok sem úgy merültek föl, mintha az elkárhozás veszélyét foglalnák magukban, hanem tudni lehet, hogy a helytelen cselekedetek helytelen következményeket vonnak maguk után.
A hazudós ember például könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy neki is hazudnak. És egy olyan ember, akinek a szexuális erkölcsei úgymond lazák, könnyebben kerül olyan helyzetbe, hogy őt is az orránál fogva vezeti a partnere. A karma törvény, a dolgok visszahatásának törvénye működik. Az erőszakos ember sokkal könnyebben kerül erőszakos szituációba, mint egy olyan, aki békében igyekszik élni.
Egy más megfogalmazás, más hozzáállás bontakozott ki a buddhizmuson keresztül.
Néhány szót illik mondani Buddha alaptanításairól, ahonnan az egész buddhizmus származik. A buddhizmus nem „egy valami”, hanem legalább „három valami”. Van elsőként az ősi buddhizmus a hínajána, azaz a Kis szekér buddhizmus, amelyen belül az öregek tanítása, a téraváda Buddha legelső kinyilatkozásaira épít. Mi is volt, amit Buddha kinyilatkoztatott? Igazából ő elsősorban a Négy Nemes Igazságot nyilatkozta ki. Szimbolikusan fogalmazva: ezzel forgatta meg a Tan kerekét.
A buddhista Tant szeretik egy nyolcküllőjű kerék formájában ábrázolni. Ha az ember lát egy jelképet, egy keréktengelyt és a nyolc küllőt, az a buddhizmus Tankerekének a jelképe. Ez volt az, amit Buddha úgymond megforgatott, amikor elmondta az első beszédeit. E beszédek a szenvedésről szólnak. Az egész buddhizmus alapkérdése az, hogy miből fakad a világban a szenvedés. Tehát Buddha nem egy olyan Tant nyilatkoztatott ki, amelyik megint egy újabb változatban magyarázza el azt, hogy az Isten kicsoda valójában, és hogy mit akart a teremtésével, és hogy ebből a teremtésből mi lett, és Isten hogyan szeretné korrigálni e teremtést. Az alapállás nem ez.
Tudjuk, hogy a zsidó vallás, a kereszténység, vagy az iszlám viszont ebből indulnak ki. Például Mózes lehozza a parancsolatokat, hogy mit akar az Úr. A kereszténység Jézuson keresztül szintén azt tanítja, hogy mit akar az Úr. És Mohamed is jön kiigazítani, amit a zsidók és keresztények úgymond nem jól látnak, a gyakorlatban rosszul csinálnak (az „iszlám” szó azt jelenti, hogy igaz beszéd, kiigazítás) Mindegyik arról beszél, hogy Isten mit akar, és hogy azt miként kell megtenni.
Buddha máshonnan indult ki. Elkezdte azt nézni, hogy miként lehetséges, hogy e világban szenvedés van. Miért van az, hogy a lények szenvednek? Mitől? A Tan kinyilatkoztatása a Szenvedés Törvényének kinyilatkoztatása. Pontosabban a Szenvedés Létének, a Szenvedés Okának és a Szenvedés Megszüntetésének a feltárása és módszere.