Laár András és a buddhizmus – 3. rész

laar-andras-buddhizmus-3-resz_1A Négy Nemes Igazságból az első úgy szól: “A létesülés szenvedés”. A létesülés alatt nem az abszolút Létet értette. Az abszolút Lét szanszkritül úgy hangzik hogy szat. E szó egyszerre jelenti azt, hogy Tisztaság, Igazság és Létezés. A konkrét formájában megjelenő létesülés a bhava. Mondjuk úgy, hogy egy bizonyos konkrét létformát a bhava szóval jelölnek. Buddha erről a bhaváról beszélt, s az első igazság páli nyelven úgy hangzik, hogy bhava dukkha. A bhava azt jelenti, hogy egy bizonyos létforma, a dukkha pedig azt jelenti, szenvedés. Ám a dukkha nem pusztán azt jelenti, hogy gyötrődés, amit az érez, akit kínoznak, hanem az általános akadályozottságot, az elégtelenséget, nehézkedést is ez a szó fejezi ki. E szóban a „kha” a kerékagy lyukát jelenti. Amikor a kerékagy lyuka és a tengely közé valami kis kosz kerül, ami akadályozza a kerék forgását, arra mondják, hogy „dukkha”, azaz: „rossz lyuk”. S amikor a tengelyen a kerék normálisan pörög, akkor azt mondják, hogy „szukkha”, „jó lyuk”. Ez pedig a gyönyör kifejezése. A szukkha a gyönyör vagy öröm, a dukkha az akadályozottság, illetve a szenvedés ilyen értelemben. Kicsit bővebben fogalmazva Buddha azt mondta, hogy a konkrét létformában való létezés az dukkha, azaz a konkrét gyötrődésen felül limitált és állandóan akadályozott, ilyen értelemben: szenvedés.

A Második Nemes Igazság azt mondja, hogy dukkha szamudaja trisná. Szamudaja az okozás kifejezése. A trisná a szomj. A szenvedést a szomj okozza. A „létszomj”. Ha például az  ember egy konkrét formával akar rendelkezni, most maradjunk valami nagyon specifikus esetnél, ha például rektor akar lenni, de még nem rektor, akkor az szenvedést okoz neki, mert az akar lenni, de még nem az. Ahhoz hogy rektor legyen, rengeteg mindent meg kell tennie, ami megint csak gyötrelemmel jár, végig kell mennie egy úton. Ám amikor már rektor, és benne van abban az állapotban, amit ő nagyon akart, akkor arról az állapotról ki fog derülni sok-sok minden még, egy csomó nehézség, ami azzal az állapottal együtt jár. Tehát még a rektorság sem adja meg azt az élményt, ami a nagy beteljesülés, mert az ember valami lehatároltan konkrétat akart, és az a konkrétum nem adja meg a teljességet. Ráadásul, amikor elveszíti ezt, mert más rektor ül az ő helyére, akkor megint csak szenved. Egyetlen egy pontja sincsen a rektorrá válásnak, ami a szenvedéstől mentesítené az embert. Addig, amíg nem az, aki akar lenni, vágyik rá, oda akar törekedni, az is szenvedés, amikor benne van, az is szenvedés, és amikor elveszíti, az is szenvedés. És ennek az oka a szomj. Ő valójában szomjazik erre a szerepjátékra.

Annak, aki nem akar rektor lenni, hanem csak egyszerűen rektor lesz, nincs gondja. Nem akar ugyan rektor lenni, de megválasztják, jól van, teszi, amit kell. És ha jön egy másik rektor, hála az égnek, nem kell ezzel tovább foglalkozni. Tehát egy olyan ember, aki nem rendelkezik az ezzel kapcsolatos szomjjal, az ugyanabban az állapotban jól érezheti magát.

Tehát a Harmadik Nemes Igazság: a szenvedés megszüntetésének módja a szomj feladása. Trisná niródha dukkha niródha – a szomj megszűntetése a szenvedés megszűntetése.

A Negyedik Igazság pedig a Nyolcrétű Nemes ösvény igazsága, ami azt az utat jelenti, ahogy eljut az ember a szomj megszűnéséhez. S ez az igazság rögtön nyolc részre oszlik. Az ösvény nyolcrétű, amelyet úgy is szemlélhetünk, hogy nyolc párhuzamosan futó „csíkból” áll az ösvény, és egyszerre kell mind a nyolcon járni. De úgy is fel lehet fogni, hogy ez a nyolc láncszerűen kapcsolódik egymáshoz, és amikor az elsőből a másodikba, harmadikba, végül a nyolcadikba lépünk, akkor megint visszakapcsolódunk az elsőbe, tehát kerékszerűen is el lehet képzelni, ahogy gurul előre ez a nyolcas. És voltaképpen ez jelenti a Tankereket. S ezért is van nyolc küllője a Tan kerekének, ez az Ösvény Igazsága.

Az első küllő a helyes felismerés. Az ember helyesen felismeri, hogy milyen helyzetben van, ez a legelső. Innen látszik már, hogy a buddhizmus tudati módszer. Az ember intelligenciájára, belátására épít. Nem valami hitre, nem arra, hogy fogadd el, amit más mond, szó sincs róla. Ismerd föl, hogy mi van! Ha például valaki felismeri a szenvedés igazságát, logikus, hogy a szenvedéstől abban pillanatban meg akar szabadulni. Látja, hogy mennyire univerzális a szenvedés, ugyanakkor látja azt is, hogy van erre módszer, ez a helyes felismerés.

laar-andras-buddhizmus-3-resz_3

Az ösvény második szakasza a helyes elhatározás, hiszen a helyes felismerésből helyes elhatározás születik. Nevezetesen: elhatározom, hogy a magam életében változást hozok létre. Ezután következik a helyes beszéd. Amit az ember elhatározott, azt a szavaiban is tükrözze, ne valami ellenkező dolgot mondjon. Ez kapcsolódik egy kicsit a pancsa szilához, illetve az öt erkölcsi szabályhoz, a nem hazudással egy kicsit rokon a helyes beszéd, de ennél még mélyebb. Nem csak arról van szó, hogy az ember hazudik-e vagy sem, hanem az, hogy az éppen aktuális felfogását és belátását tükrözze a beszéde. Ne mondjon valami olyasmit, ami ezzel ellenkezik.

A buddhizmus, a Tan sugározza nekünk azt a meggyőződést, hogy a kimondott szó erővel bíró valami. Tudja az ember, hogy a szavaival teremt, a szavaival létrehoz vagy megszűntet, fájdalmat okoz vagy segít. A szó nagyon fontos. És ez itt kap hangsúlyt: a helyes felismerés, helyes elhatározás és helyes beszéd így kapcsolódik össze láncszerűen. Ha az ember még a beszédével is megerősíti az elhatározását, az jó.

A következő küllő a helyes tettek. A helyes beszédet tettekké kell formálni. Végig kell csinálnunk azt, amiről beszélünk. A helyes tettekből születik a helyes életvezetés. A helyes életvezetésnek pedig része kell, hogy legyen a helyes gyakorlás, hogy újra és újra a helyes irányt gyakorolja az ember. Amikor már az életvezetése is a helyes irányba működik, minden, a tettei és az egész konstrukció, ő, mint lény kormányozza magát egy bizonyos irányba, akkor jön a helyes elmélkedés. Hogy újra és újra gondolkodjon azon, hogy mit csinál. Az elmélkedés pedig azt jelenti, hogy az ember gondolkodik és éberen figyeli, hogy a dolgok miként vannak. Figyeli a dolgok egymáshoz való viszonyát, figyeli a maga viszonyát a dolgokhoz, újra és újra. Kormányozza magát.

Ez még mindig csak egy bizonyos szint, mert ennél a szintnél is tovább kell menni, ez pedig a helyes elmélyedés. A dolgok igazi belső természetét megvizsgálva jussunk tovább, ez a helyes elmélyedés. Az ember ezen a szinten belülről ismeri meg a jelenségeket. Elmélkedésnél kívülről ismerem meg, a viszonyait ismerem meg, elmélyedéskor belülről megismerem magát a dolgot. Nem mindegy, hogy a fán úgy meditálok, hogy belül átélem, milyen fának lenni, vagy azt figyelem kívülről, hogy a fa hogyan hajladozik a szélben.

Ha az ember végigmegy az Ösvény nyolc szintjén vagy rétegén, a helyes felismerésen, az elhatározáson, a beszéden, a tetteken, az életvezetésen, az igyekezeten, gyakorláson, a helyes elmélkedésen és a helyes elmélyedésen… akkor a helyes elmélyedéséből valószínűleg születik megint egy helyes felismerés. És azt már megint lehet végigpörgetni és valósággá tenni. A buddhizmus egy önmagát hajtó kerék, amely egy bizonyos tudatállapotot hoz elő az emberben, amely önmagát újra és újra tisztítja, vizsgálgatja.

buddha-65493_640És milyen érdekes, hogy Buddha azt mondta tanítványainak: „Ti nem akkor vagytok az én tanítványaim, ha hisztek abban, amit én mondok. Ha ti követtek engem, mert én tekintélyes vagyok, és jókat mondok, akkor nem vagytok az én tanítványaim. Akkor vagytok csak a tanítványaim, ha jól megvizsgáljátok, amit én beszélek, és ha alapos vizsgálat után döntötök úgy, hogy tényleg így van, és saját belátásotokból teszitek, amit tesztek.”

A hit feltétlen elfogadása nem legitim buddhista módszer. Azt mondja Buddha: „A kételkedés kardját adom a kezetekbe, hogy elvágjátok az illúzió láncait. És amikor már elvágtátok az illúzió láncait, akkor a kételkedésben is kezdjetek el kételkedni, mert van egy pont, ahol a kételkedés rosszra visz. Amikor már a saját meggyőződéseteket, a saját igazi tapasztalataitokat kezditek el kételkedéssel vagdosni, az nem jó. Ilyenkor a kételkedés ellen kell e kardot fordítani.”

Az igazi meggyőződésre és belátásra épít a Buddha tana. Egyszerű és tiszta.

A folytatást 2013. szeptember 9-én olvashatjátok.

Hozzászólások