Ki vagyok én? Vagy még inkább, melyik „én” vagyok igazán én? Mert például „én” emlékszem arra a három éves önmagamra, aki nagyon el volt keseredve egy hintaló miatt. Az akkori önmagam – ma már érthetetlen – vonzalommal viseltetett az ismerős Béluka játéka iránt, még sírva is fakadt, amikor azt nem kapta meg. Ám az akkor oly’ tragikusnak átélt érzések azóta elszálltak, a könnyek már hosszú évtizedek óta felszáradtak, az önmagamról alkotott képek, a szándékok, a gondolatok, az érzések mind megváltoztak, sőt még a testem is. Sejtjeim azóta több mint hatszor kicserélődtek, és – az egyéb, még ennél is látványosabb különbségeket is beleértve – ez már elég erős érv ahhoz, hogy még a testi azonosság eszméje is megkérdőjeleződjön. (Azt pedig talán lehet sejteni, hogy mit gondolok most egy hintalóról.)
Melyik vagyok akkor inkább „én”? Melyik állapotom a legigazibb módon az enyém? Hozzá gondolva persze azt is, hogy amikor éppen felbukkan egy adott helyzet, érzés, gondolat, már tűnik is el. Egyik pillanattal sem lehet teljesen azonosulni, mert a jelen tetten érhetetlenül, de megállíthatatlanul tűnik át a múltba, és az állapotok mind felkelnek, aztán megfoghatatlanul elenyésznek.
Ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: „én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg.” Ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. Önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. Időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. Nem adnak valódi támaszt az „én”-nek, és ezért az „én” mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. Ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy „én”, akkor hol van a különbség az „én” és a „nem én” között?
Az „én”-élmény közös élményünk. Schopenhauer írta: „mindenki, aki valaha, valahol kimondta azt a szót, hogy „én”, az ugyanarra az „Én”-re gondolt”. Ez azért elgondolkodtató.

Részlet Laár András Laár Pour L’art című könyvéből:
http://laaruhaz.hu/shop/konyv/laar-andras-laar-pour-lart/