Szeretet, bölcsesség, gyógyító erő

Megjelent a Kisalföldben 2013. május 23-án. Az interjút készítette: Rimányi Zita

Laár András

Nyilván egy humorista se nevet állandóan, de általában derűsebb?

A humor közvetlen gyakorlása, a humor műfaján belüli rendszeres tevékenykedés sokat segít az embernek abban, hogy ne vegye olyan nagyon-nagyon komolyan a világ dolgait. Ne szívja mellre. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a humor mellett más praktikákra is szükség van.

Ez már a filozofikusabb énjéhez vezet, amiről kevesebbet tudnak az emberek, mint Besenyő Pista bácsi szerepéről vagy a KFT zenekarról. Fontosnak tartja, hogy a boldogsággal kapcsolatos tapasztalatairól, az Önnek bevált módszerekről sok embernek beszéljen?

Nagyon fontosnak tartom, mert ennél rosszabb közérzetű országot ritkán lehet látni, mint Magyarország. Itt az emberek olyan nagy mértékben stresszeltek és frusztráltak, gyűlölködők és egymást eszik. Egymásnak van uszítva ez a sok szegény, szerencsétlen ember és az ezzel kapcsolatos átérzésem és jóérzésem az, ami arra vezetett, hogy a könyvem megírjam, előadásokat tartsak.

Az a címe a könyvének és az előadásának is, hogy Kiderülés – A derűs élet titka. Olyan könnyűnek hangzik: ha van titka a boldogságnak, akkor elég, ha elárulják…

A derű nem külső dolgoktól kell hogy függjön. Amennyiben külső dolgokon csüng, ki van szolgáltatva azoknak. Ha belső dolgoktól függ, akkor fenntartható a külső történések ellenére is.

Mivel gátoljuk leginkább saját boldogságunkat?

Úgy látom, hogy az alapvető probléma a téveszmékben rejlik. Az emberek helytelen világképpel élnek, ami nem felel meg a valóságnak, ezért állandó ütközésben van az átélés azzal, amit képzelnek. Ebből fakadnak az irreális vágyak. Az ember olyan dolgokra vágyakozik folyamatosan, amelyek nem oldják meg a problémáját. A szükségletei nem határozzák meg a vágyait, mert a vágyai és a szükségletei szétváltak. Ez folyamatos kesergésbe, dühbe és agresszióba hajtja az embert. A düh pedig a legpusztítóbb dolog, ami már másra is kihat, és arra az emberre is, aki érzi. Betegségek okozója és újabb dühöt is gerjeszt. Ha egy társaságba bejön egy dühös ember, nagyon könnyen dühös reakciót kap. Így aztán terjed a düh. Az összes háborúnak ez az oka, a gyűlölet, ami a dühnek még pusztítóbb változata. A gyűlölet, ami összegyűlik és aztán ölet. Gyűl-ölet, ez a legpusztítóbb az ember életére nézve. Ezt kell belső módszerekkel visszavezetni a belátásba. A belátás révén egy fordított kerék indul meg, erről szoktam részletesen beszélni előadásaimban.

Nyilván nem lehet egy újságcikkben összefoglalni a módszereket, de azt kérem árulja el: könnyű azokat alkalmazni, elsajátítani? Könnyű elérni, hogy minden dühből belátás legyen, hogy el tudjuk párologtatni azt, ami magunknak is árt?

Ha az alapvető belátás megszületik, akkor már könnyű ezeknek a módszereknek a gyakorlása. De addig, amíg annak felismerése nem történik meg, hogy a dolgok hogy vannak, hogy nincsenek, addig nagyon nehéz ezeket gyakorolni, mert az ember nem hiszi el, hogy ezekkel célt ér el. Ha kiderül a valóság, akkor az ember szívesen gyakorolja az életben tartását.

Beszélt az irreális vágyakról. Ez összefügg azzal, amit lehet tudni Önről, hogy nem néz tévét, híreket se nagyon olvas?

Persze, nem vagyok hajlandó alávetni magamat a mesterségesen kialakított rendnek, amit sugallnak az emberek felé, hogy jobban irányíthatóak legyenek. Egy frusztrált ember sokkal jobban irányítható, mint egy harmóniában lévő. Kivonom magam a negatív hatások uralma alól és egy csomó minden másba se vagyok hajlandó belemenni. Például, hogy egyre drágább és drágább autókat kívánjak. Nem vágyom divatosabbnál divatosabb mobiltelefonokra, laptopokra és hasonlókra se. Minden hírről értesülök, mert ha kíváncsi vagyok a hírekre, akkor az interneten belelapozok egy hírportálba. Mindent tudok, amit akarok, de nem kötelező nekem az agyamba beengedni egy csomó olyan dolgot, amit nem akarok. Ezt a szabadságot mindenki elérheti, onnantól kezdve pedig van elég dolga, mert mindenki olyan mérgezetten él jelen pillanatban, olyan mély negatív benyomásokat hozunk a gyerek- és a fiatalkorunkból, annyi sérelem és igazságtalanság ért minket, hogy amíg azt helyretesszük, az idő. Akkor jön a derűnek ez az állandó állapota, amit nem lehet megmozdítani. Miért? Mert nem függ a külső hatásoktól.

Azt mondja, mérgezetten élünk. Úgy tűnik, mintha egyre többet kellene az embereknek a saját lelki terápiájukkal foglalkozniuk. Több lelki teher van manapság, mint régebben, vagy csak így érezzük?

Azt tapasztalom, ugyanazok a hatások megvoltak a külvilág felől kamaszkoromban is, de a mostaniak még pusztítóbbak. Csak még frusztráltabb az ember, amikor érzékeli sokfelől, hogy őt csak kizsigerelni akarják vagy az energiáját elnyomni, a pozícióját elvenni. Konkrét életveszély-fenyegetést éreznek az emberek, jobban, mint az én kamaszkoromban. Mintha a bőrünkre menne minden, közben nem igaz, mert több szempontból jobban élünk, mint régebben. Több lehetőség van például arra, hogy a saját hónunk alá nyúljunk. Ez a kor egyszerre nehezebb és könnyebb is. Ma minden tudás rendelkezésre áll például ahhoz, hogy megvizsgáljuk ugyanazt a problémát minden filozófia oldaláról. Ilyen szempontból könnyebb, mert több a támasz.

Ha a világot megváltoztathatná, mit tartana a legfontosabbnak?

Van nekem egy hármas ideám, amit tavaly nyár óta folyamatosan nyomok a világ szövetébe minden este a meditációmmal, és voltak is szövetségeseim: a Facebookon ment egy olyan akció, hogy meditáljanak velem az emberek, és sokan megtették. Ez a három: a szeretet, a bölcsesség és a gyógyító erő. Ezt a hármast érzem fontosnak most. A legfontosabb az általánosan átélhető, egymás iránti, hétköznapi értelemben érzett szeretet. Ez életmentő tud lenni. A bölcsesség, a megértés, a belátás növekedése szintén nagyon fontos, hogy átlássuk jobban a dolgokat. Plusz a gyógyító erő, mert annyira sebzettek vagyunk mindnyájan. Ezért kell gyógyító erőt kapnunk és mások számára közvetítenünk. Mindenkinek jobb lenne, ha minden ember megkapná ezeknek egy kicsit magasabb szintjét.

A Kisalföld című napilap hivatalos oldala: http://www.kisalfold.hu

Hozzászólások

Scroll to top