Mese
(Csak erős idegzetű olvasóknak!)

tizennyolc

Egy órával azelőtt, hogy a postás bácsi beleesett a betonkeverő gépbe, Peti otthon volt és szorgalmasan írta a számtanleckét. A házban munkások dolgoztak: vakolták a házat és szép, új, vidám színekkel festették be a falakat. Kinn sütött a nap és bearanyozta a körfolyosó míves kovácsolt-vas-korlátját.
Peti egyik példát oldotta meg a másik után, miközben a szomszéd szobában Nagyanyó és Nagyapó a rádiót hallgatták. Az egyik nehéz feladat megoldása után Peti lerakta a kezéből a tollat. Hátradőlt a széken és ezt gondolta: – Úgy bekapnék egy kis csokit, csak hát benn van Nagyanyóéknál, a szekrényben. Nem baj, kérek Nagyanyótól. – fel is állt és átment a másik szobába.
– Nagymama! – szólt Peti. Kérek szépen egy kis csokit! Nagyanyó nagyon megmérgesedett. Felkapta a fotel mellől a fejszét, és tehetetlen dühében egy csapással levágta Nagyapó egyik lábát. Felhorkant Nagyapó és erre így kiáltott: – Na megállj, vén boszorka, most betelt a pohár! Most az egyszer megkeserülöd! – felpattant a fotelből és fél lábon ugrálva elkezdte üldözni Nagyanyót. Nagyanyó visítozva a konyhába menekült. Vesztére, mert Nagyapó utána vetette magát. Ő is benyomult a konyhába, belülről bezárta az ajtót és fölkapta a sósavas kondért. Nagyanyó veszettül rángatta a bezárt ajtót, de hiába. Nagyapó leöntötte őt maró sósavval, csak úgy sercegett a Nagyanyó bőre. Nagyanyó utolsó erejével még feltépte a konyhaajtaját és kitántorgott a körfolyosóra. Nagyapó kezéből eközben kihullott a sósavas kondér, összeesett és csendben elvérzett.
Ekkor ért haza munkából a szomszéd, aki a körfolyosón meglátta a felismerhetetlenségig szétmart Nagyanyót, és annyira megijedt, hogy eszelős rémületében zsebkésével hasba szúrta elébe siető feleségét. A szegény asszony hétrét görnyedve keringett a lakásban, miközben lassan távozott belőle az élet.
A férfi, mikor kijózanodva ráébredt, mit is tett, gyorsan felakasztotta magát és meghalt.
Felesége utolsókat rúgva ráesett a kutyára, és kilehelte a lelkét.A kutya ettől az ütéstől annyira megvadult, hogy vérben forgó szemekkel kivágtatott a lakásból és hörögve ugatott.
Épp a körfolyosó ellenkező oldalán kevergette a vakolatot, a kőművessegéd egy vödörben, miközben a kőművesmester egy létra tetején állva, vakolókanállal a kezében csuszmutolta a házat. A kutya vágtatva nekirontott a szegény kőművessegédnek, és egy harapással feltépte a torkát. A segéd estében kirántotta a létrát a mester alól, aki nagy ívben zuhanva átesett a korláton, és a földszinti betonudvarra zuhant. Egyet se hördült, vége volt.
Eközben a kutya fejére ráesett a létra tetejéről a malteros vödör, és így a szegény állat belefulladt a malterba. Még annyi ereje azért maradt, hogy a lépcsőházba vánszorogjon, és ott elheverjen a körfolyosó üvegajtaja előtt.
Egy vendég érkezett kisvártatva a házba és felcaplatott a lépcsőn. Épp az első emeleti körfolyosóra igyekezett, de amikor kilépett volna az ajtón megbotlott a kutyatetemben. Ahogy elvesztette az egyensúlyát, kapkodva nekiesett az üvegajtónak, amely betörött. Ettől aztán szerencsétlen ember alól kiszaladt mindkét lába, és ügyetlen az élesen meredező üvegdarabok közé csúszott. Egy különösen rosszindulatú üveglap egy nyeséssel levágta a fejét. A gazdájától megszabadított fej kigurult a körfolyosóra és nyakcsontján megült az egyik fal mellett.
Pár perc múlva kijött a forduló melletti lakásból egy asszony szatyorral a kezében, hogy vásárolni menjen. Hirtelen megpillantotta a földön heverő hullafejet. Ettől úgy megrémült, hogy velőtrázó sikoltozásba kezdett, és szélvészként rohant körbe-körbe a körfolyosón. A sikoltozásra kijött egy lakásból egy másik asszony, hogy megtudja mi a helyzet. Csakhogy baj történt. A száguldó nő oly nagy sebességgel rohant neki a szomszédasszonyának, hogy a fejük egy nagy csattanós reccsenéssel összeütődött, és mindketten eltávoztak az élők sorából.
Peti mindeközben megtalálta a csokit a szekrényben, letört belőle egy kis darabot, bekapta, majd visszament a leckéjéhez. Hamarosan befejezte a számtant, és a nyelvtant kezdte el írni.
Ekkor ért a házba a postás bácsi, aki az első emeleti körfolyosón az üvegcserepeken megcsúszott, és beleesett a kőművesek még mindig működő betonkeverő gépébe. A keverőben körbe-körbe forgó keverőlapok miszlikbe aprították. Attól kezdve nem állt már vele szóba senki.
Itt a mese vége, fuss el véle!

Megjelent Laár András Laár pour l’art című könyvében.