Itt az Idő, most vagy soha! – (És ez már tart egy ideje.)

Kedves Barátaim!

Itt az Idő, most vagy soha! – (És ez már tart egy ideje.)

Rendkívüli energikus időket élünk, egyre mágikusabb a valóság. Soha nem látott igazságtalanságok, hazugságok, és ostobaságok záporoznak ránk, rosszindulattal átitatott báj-vattába csomagolva, és ugyanezzel egy időben, de egy finomabb dimenzióból, óriási varázslehetőségek, gyógyító erők, bölcsesség-energiák áradnak felénk, amelyek a tiszta, igaz szeretet fényét sugározzák.

“Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!”

Tényleg ez a kérdés… Átlátunk végre a szitán, vagy hagyjuk magunkat még tovább kábítani? Azoktól, akik már sokszor bebizonyították, hogy egy szavukat sem lehet elhinni, és csak azon munkálkodnak, hogy mi ténylegesen megdögöljünk. Na, de kik ők? Hiszen egyik adja a másik kezébe a stafétabotot, és mindegyik ugyanazt csinálja. Az egyik kicsit finomabban, rafináltabban, a másik nyíltabban, arrogánsabban, de ugyanazt művelik… Egyik jön a másik után, és konkrétan szívják a vérünket, és láthatóan ki is lóg a szájukból a szívószál. Eltűnik az egyik alak, de rögtön jön a másik. És mi, a naiv csorda-bélák, újra és újra elhisszük, amit mindegyik újonnan érkező mond, hogy most már tényleg mindjárt jobb lesz, csak még egy kicsit kell várni, mert a csúnya előzők, sajnos akkora kárt okoztak, hogy egyelőre még ennek isszuk a levét… Csak ugye, mióta él ez a szöveg? Emberemlékezet óta. Én amióta csak figyelek a folyamatokra, mindig ezt hallottam az aktuális beszélők szájából. Na, ez aztán a rabság! A hiszékeny ostobaság ketrecébe zárt, naiv kényelemszerető engedelmes középszer… Hogy még mindig kívülről várjuk a megoldást? Ezektől? … Hogy majd ők megoldják, hogy boldogok legyünk? … De, hát emberek! Ébresztő! Nem az a céljuk, hogy nekünk jobb legyen! Az cél, hogy ők uralkodjanak rajtunk! … Na, de kik? …És itt a NAGY CSAPDA! Mert nem ám a zsidók, vagy a cigányok, vagy a kínaiak, vagy a szlovákok, vagy a románok, vagy a csehek, vagy a németek, vagy az oroszok, vagy az amerikaiak. Hanem a HÜLYESÉGEK!
Hát persze, ezeket a hülyeségeket szájak mondják. Hol ez mondja, hol az. Hirdetik, sulykolják, tanítják, beültetik a fejünkbe, de az a valaki, aki ezt teszi, az mindig változik. Nem köthető konkrét személyhez. Nem köthető konkrét néphez, rasszhoz sem. De ezek a hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk.

Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok. Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést. És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől.
Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat.

Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon jó buddhista mondás:
„NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!”
Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához!

Szeretettel: Laár András

Hozzászólások

Scroll to top